Csokoládé

Zene: Coheed And Cambria - The Suffering

Elég rég írtam ide. Mert nem volt időm. Kössz a kommentet, hosszú idő után sikerült eljutnom odáig, hogy moderáltam.:)

Mélyen beleástam magamba és rájöttem, hogy vallató vagyok. Az azt jelenti, hogy úgy próbálom megszerezni mások energiáját, hogy hibát keresek mindenben amit tesznek. Nem igazán értem hogy fejlődhetett ki ez a drámám mikor anya is az apa meg hát nem tudom szerintem ő is. És két vallató zárkózottat hoz létre. Ha nem értitek olvassátok el a Mennyei Próféciát. Ott majd megtaláljátok a választ. 

Lehet, most hülyének néztek és nem hiszitek el amit mondok de sajnos igazam van. Mindenkinek van egy saját drámája, ami a szülei drámájához vezethető visza. Ez a Hatodik Felismerés egyik része. A Felismerés végeredményben azt mondja, hogy meg kell találni önmagunkat. De ehhez tudnunk kell mit tanultunk szüleinktől, mért pont az ő gyermekük vagyunk és mi hogyan szerzünk energiát. Természetesen ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell az előző felismerések lényegét, és el kell jutnunk arra a szintre, hogy tovább lépjünk.

Na jó azt hiszem ennyi ízelítő elég. Annyira jó a könyv, hogy le sem lehet tenni. 

 Na akkor más téma: tanár váltás történt. Számtech tanárunk eltávozott az iskolától mert… inkább nem mondom meg miért, nincs jelentősége. Illetve van, de nem hinném, hogy ez létkérdés. A lényeg, hogy elment. Mi ugyebár nem örültünk neki, de nem lehet visszahozni.

Na jó én lépek… nem tudok igazán mit írni. 

Na ja… az ember azt hinné, hogy a pécsi polgárok, főleg az én életem dögunalom. Ez sajnos vagy nem sajnos, nem igaz. Én például falhőtlennek tűnő életemben fogfájással küzdök már második napja. a doki szerint nő a bölcsességfogam. Nem baj, gondolná az ember, elmondhatom magamról, hogy bölcs vagyok. Na de azért ez nem így működik. Én például mióta az eszemet tudom őrültségeket beszélek össze meg vissza és minden hülye viccen tudok röhögni… Szóval én vagyok talán az egyetlen aki nem mondhatja magát bölcsnek a bölcsességfogától. Mivel azonban a növekedési folyamat lefoglalja a szám egész baloldalát csak a jobb oldalon szabad ennem. Kinyitni alig tudok a számat, mosolyogni szerencsére tudok. Na mindegy, állítólag körbe kell vágni majd mert mittomén… de nem fogják. akkor se ha elaltatnak én agykontrollal tudathatom a fogammal, hogy ehömm neked ki kéne jönnöd simán minden nagyobb és veszélyesebb orvosi beavatkozás nélkül és ha ezt nem teszed akkor nagyon meg fogod bánni azt is hogy gyökeret vertél…!

Szóval jön a húsvét, én meg itt sajnáltatom magam… nem baj! Nem hinném hogy valaki olvassa ezt. Ha igen írhata kommentárt.

Betonsegg újabban jobban odafigyel rám, mert múltkor nem írt és írtam neki, hogy nem vagyok én hülye értem én hogy nem nagyon bír engem, stb. Erre írt hogy nem igaz stb. szóval most kicsit igyekszik a gyermek. Ajánlom is neki, hogy igyekezzen!

Na befejezem mert ebédidő van én meg éhes vgayok…

Zene: Angeldust - Last Forever

A ZENE LETÖLTHETŐ

Na mindenki azt várná, hogy ennyi idő után egy hosszú bejegyzéssel szolgálok majd. Mindenesetre el kell kezdenem reklámozni a blogot mert nem úgy néz ki, mintha valaki is olvasná. Na mindegy.

Pár nap és Húsvét. nekem szerdától végre szünet. Már alig várom, hogy ne kelljen korán kelnem… szerdán ráadásként még Opecky-vel is találkozok. Hát mit is írjak most…

Elszoktam a blogolástól. Annyit angolozok naponta, hogy néha anyának is megszólalok, hogy what’s the time? (gy.k. mennyi az idő?) Szóval eleget beszélek. Sokat röhögök, főleg mikor valami jó poén hallható. Mi van a betonseggel? Semmi, levelezünk és dumálunk. Nagyon bejön, és nagyon nagyon tetszik. Csak messze is van, most egy ideje megint nem ír… szóval zűrös. Remélem nyáron Londonban tudunk találkozni és még jobban megkedvel ééés hm… (sííííííííííííííííp) Na mocskos fantáziám van. Na jó annyira nem.. szóval tudunk találkozni és esetleg én is tetszeném neki… jó lenne.

Pár szó Angeldust-ról: Kecskeméti (világ közepei) rock banda, nagyon jók, kár hogy angolul nyomják és nem magyarul.

Na végre van időm írni… Betonsegg egy srác aki 18 éves és ugyan még nem láttam élőben de az egészalakos képe alapján, végignéve csodás karizmain azt hiszem segge jobban hasonlít egy betontömbhöz mint egy segghez…

Épp törölközőbe csavart fejjel hallgatom a Svejk című filmet, amit anyáék néznek szorgalmasan. Bátyám túlságosan is szerencsésen hazaért mert már aznap éjszaka mikor hazaért azért reklamált, hogy mi a jelszó a géphez.

Lehet, hogy keresztanya leszek, bár ez nem biztos, hiszen ha nővéremék haza tudnak érni a keresztelőre ami nem biztos, akkor ők leszenek a keresztszülők.

A hetem zűrös volt egyedül a magyar és a spanyol órák voltak nyugisak. A többitől gyomorgörcsöm volt és szenvedtem mint állat. Holnap még egy nekifutásra végig ülök 7 szép órát aztán vár a hétvége mely korántsem ígérkezik nyugalmasnak. Örülök, ha lyuk van a seggemen, ahogy azt mondani szokás.

Találtam egy amatőr író oldalt ahová feltöltöttem a 3 részes irományom amit a blogban leadtam. Remélem kapok hozzá kritikát, lesz akinek tetszik, lesz akinek nem. Bár eddig csak jót kaptam rá.

Hát azt hiszem most ennyi. Kicsit fáradt vagyok és álmos. De még szeretném a hajam megszárítani és teljesen középen elválasztani. Eddig is úgy volt csak néha kell rajta igazítani…

Szóval mikor átvettem az ajándékot, úgy nézhettem ki mint egy kisgyerek, mert megráztam mint egy kisgyerek, hogy zörög-e. Nem tudom mért csináltam. Ő csak rosszallóan nézett, és lassan komótosan kezde bontogatni a sajátját. Kiváncsi voltam mit fog szólni ahhoz amit tőlem kap. Nagyott dobbant a szívem mikor kicsomagoltam és a kedvenc csokim alatt megtaláltam azt amit egész életemben áhitattal bámulhattam volna a kirakatban. Először nem tudtam mit tegyek a gyönyörű fém borítású iPod láttán, aztán magam se tudom mért, ezt mondtam: ” Én ezt… ezt nem fogadhatom el tőled… ez olyan mint ha… ha toronyórát vettél volna nekem lánccal, míg én semmit, az ég világon semmit nem adtam cserébe.” Könnyek szöktek a szemebe, próbáltam letörölni. Aztán rájöttem mit is mondtam és azon törtem a fejem, hogyan lehetne visszaszívni, mire ő megszólalt: “Te meghibbantál. Mióta eljöttem Budapestről, ezt kerestem. És most hl tzalálom meg? Egy karácsonyi csomagolópapír rejtekében egy tollat, amit kerestem de nem találtam meg… “ezt csak azért mondod hogy azt higgyem olyasmit vettem neked, ami kuriózum és amire eddig vágytál.” - vágtam a szavába. Már nem gondolkoztam azon hogyan szívhatnám vissza a dolgokat. “Nem. Azért mondom mert így van. És én tudom, hogy te erre vágytál. Amúgy meg nem az érdekel, hogy mi az ajándék, hanem, hogy mekkora szeretet van benne. Annyira buta vagy, hogy nem látod át! Hiszen én szívem lelkem beleadtam a csomagolásba, meg a választásba, hogy mit is adjak. Állandóan faggattam a bátyád meg a nővéred.”- Mondta miközben magához szorított, hogy lenyugtasson. Elcsodálkoztam. Miért csinálta ezt? Miattam nem érdemes felhajtást csinálni, még 1 percre sem. Végül aztán beláttam, igaza van, mert tényleg az számít, hogy mekkora szeretet van abban amit adunk a másiknak és az már mellékes, hogy mi az ajándék. Elmosolyodtam, és úgy szorítottam magamhoz mint a legjobb barátomat a világon. ” Tudod, eltaláltad a dolgokat, ez után nyáladozhattam volna életem végéig a kirakatban, pénz nélkül. De tudod mit, nem is érdekel, hogy mit kptam. Csak az számít hogy örülök neki, és hogy tőled kaptam. Meg persze az, hogy te örülsz annak amit tőlem kaptál, bármi is az.” - Mondtam most már boldogan. “Helyes, nagyon helyes!”- válaszolta ő és ott hagyott a szobában egyedül, mert már nagyon ki akarta próbálni az új Pilot tollat amit tőlem kapott. Utána csk délután találkoztam vele ,mikor a postára ment, hogy édesanyjána adjon fel egy levelet, melyet természetesen az új tollával körmölt teljes egésszében. Megkérdezte, elkísérem-e de nekem dolgom volt, így nem tehettem meg. Aztán elment este dolgozni, és én megint szomorú lettem egy kicsit. De biztosított, reggel ha megjön felébreszt és csinálhatok neki reggelit, bár úgysem lesz éhes. De én azért már készültem a dologra. Megmondtam neki mit hozzon, mikor elment. Jót nevetett rajtam, mivelhogy ez mind van neki itthon. Azzal elment, én meg lefeküdtem aludni, hogy friss és üde legyek, reggelre. De végülis csak hülyülünk, barátok vagyunk és azzal szórakozunk, hogy egymást ajnározzuk. Ő engem az iPod-dal én meg őt a reggelivel amit úgysem fog megenni, mert álmos lesz és inkább aludni lesz kedve, mint enni. De azért próbáljuk meg, gondoltam, és elaludtam. Másnap hajnalban felrázott Yeti, hogy reggelit kell neki csinálnom.”Jól van megyek már.”-mondtam rekedten. A konyhába mentem, az asztalon egy szatyor kaja állt. Ezt ő vette, hogy megcsinálhassam a reggelijét. Gyorsan munkához is láttam, és 5 perc alatt kész volt a villás reggeli 2 főre, ugyanis úgy szólt a megállapodás, hogy ha megcsinálom, én is ehetek. Jót beszélgettünk, igaz mindketten kómásak voltunk, és alig vártuk, hogy alhassunk egy nagyot. Szóval közös mosogatás után el is tűntünk. Yeti felment a szobájába, én a nappaliba mentem és lefeküdtem a matracra, ami félig a fa alá volt becsúsztatva. Aztán aludtam tovább, és arra ébredtem, hogy az arcomra esik egy tűlevél. Aztán rájöttem, csak álmodtam az egészet, és otthon vagyok az ágyamban. Semmi nem hullott az arcomra, iPod-om sincs és Yeti nincs sehol. Illetve valahol Londonban…

THE END

Remélem tetszett.

“Hát akkor? Olyan vagy mint aki citromot nyelt.”mondja Zsuzsi, hátha ki tudja húzni belőlem Yetivel folytatott eszmecserém lényegét. “Jajj hagyj már! Semmi bajom, csak fáradt vagyok. Egész nap dolgoztunk, hocs csillogjon a konyha.” felelem már élénkséget erőltetve mgamra. Aztán csak ülünk egymás mellett, míg végül megszólal a csengő ami jelzi, levánszoroghatok a nappaliba. Meg is tesszük, közben bátyám hollétéről érdeklődöm. “Hát lent van. Ő csöngetett.”feleli Zsuzsi kicsit értetlenül nézve rám, hiszen nekem ezt tudnom kéne. Közben leérünk a nappaliba és a fa alatt ott gyülekezik a sok ajándék. Bátyámtől DVD, Lacitól CD, Zsuzsitól könyv. Nagyon jó cuccok. Örvendezek is nagyon, amíg eszembe nem jut Yeti. Az lelomboz kicsit, de igyekszem továbbra is jókedvűnek látszani. “Hol fogok aludni?”kérdezem kicsit elszontyolodva, mikor eszembe jut, hogy holnap ajándékot kapok tőle.”Hát itt a nappaliban. Van egy fölös matracunk, majd azt megágyazzuk.” feleli bátyám vidáman már kicsit spiccesen.  11 körül elérkezettnek látom az időt a lefekvésre, de Laci kártyával rukkol elő. Na jó egy partit, majd még egy pariti aztán egy döntőt játszunk és ez megy egészen hajnali 2-ig. Akkor már tényleg alhatnékom van, hát riasztom Zsuzsit mivel bátyám már nem szalonképes, hogy segtsen lehozni a matracot. Lehozzuk aztán lepedőért és ágyneműért megy a futkosás. Miután kész, lelépek a fürdőbe majd szépen bebújok a paplan alá, mondván már semmi nem történhet. Alszom is fél 11-ig. Arra ébredek, hogy kinyílik az ajtó és Yeti fejét látom az ajtórésben. “Jó reggelt!” mondja. “Szia” válaszolok gyorsan és felülök a matracon. “Bejöhetek?” kérdezi kicsit kótyagosan.”Nem.”válaszolom.”Várd meg amíg felöltözöm.”erre eltűnik a feje, én meg tiszta ruhát bányászok elő a fa mögül. Felkapom magamra, majd a fürdő felé veszem az irányt. Gyorsan rendbe szedem magam és mire visszérek a nappaliba ő már ott áll kezében egy kisebb fajta csomaggal. “Itt is vagyok.”mondom mosollyal az arcomon.”Végre. Azt hittem már sosem leszel kész.”válaszolja egykedvűen, mint aki már legszivesebben túl lenne az egészen. Én közben már az élére állított kanapé mögött kotorászok. “Na most már megvagyok.”mondom vigyorogva kezemben Yeti ajándékával. “Hát akkor, boldog karácsonyt még egyszer!”mondja kicsit élénkebben, majd átnyújtja nekem a csomagot. “Boldog karácsonyt!” mondom én is és egyszerre vesszük át egymástól a csomagokat.

END OF PART TWO! (vége a második résznek) TO BE CONTINUED! (folytatása következik)

Hát mivel akkora karácsonyfát vettek, hogy nem fért be a nappaliba csak gratulálni tudok nekik. Modell Gábor haza utazott, Himi-Humi Laci segített Zsuzsinak, aki bátyám barátnője, főzni jókat. Yeti, hát az hülye mert éjjel-nappal arácsonykor, szilveszterkor dolgozik de nem tudom miért. Ha nyáron is ezt fogja csinálni akkor sosem látom és az lehet hogy jó lesz, lehet hogy nem. Hát végülis hiányozni fog a társasága.

Na tehát elképzelt karácsony:

24-e van, nagy nehetzen betuszkoljuk szegény fát a kicsi nappaliba, élére állítjuk a foteleket. Segítek feldíszíteni bátyámnak akivel közben jókat nevetünk és “csorgatjuk a nyálunkat” mert érezzük a konyhából áradó finom sült hal és egyéb karácsonyi finomságok illatát. Yeti belép a szobába és méregetni kezdi a fát, miközben én épp lehajolok egy újabb díszért.  “Azta mekkora fa! És mekkora dísz!”-mondja és meredező fenekem felé veszi az irányt. Mikor fényderül a nagy dísz tulajdonképpeni mivoltára és kihez tartozására, ismét megszólal: “Te, még jó hogy tudtam előre, hogy te vagy, különben megfogtalak volna és a fa tetjét ékesítenéd.” “Nagyon vicces vagy ma!’-válaszolom kicsit durcásan. “Na ne izélj már, csak poén akart lenni. De megnyugodhatsz, szép a feneked, nem nagy!” - próbál hízelegni, nem sok sikerrel. De azért jó képet vágok hozzá és ezt válaszolom: “Kössz hogy megnyugtattál.” Bátyám hatalmas nevetésekközött kimegy a nappaliból és az emelet felé veszi az irányt. “Ma is melózni fogsz?”kérdezem Yetit, aki közben adogatja nekem a díszeket. “Igen.”feleli közönyösen. Én a számat húzom és képeket vágok nemtetszésem jeléül.”Most mi van? Én nem vagyok az az ünneplős tipus. Ez van. Meg jó ez a munka kell az a pénz.”mondja kicsit ingerülten mikor észreveszi furcsa arckifejezéseim egyikét. “Jó de ez egy közös ünnep amin mindenki részt vesz. Meló miatt nem elég jó ok kihúzni magad.”próbálok jobb indokot találni, hátha beadja a derekát és beteget jelent, még így a reggel folyamán. De nem hatok rá semmivel, tovább érvel a munkával meg a pénzzel meg azzal, hogy inkább a bátyám ünnepe ez hiszem neki vannnak vendégei, neki a legjobb. Így aztán nem piszkálom, hagyom hadd forduljon vissza belső magányába. Végre befejeztük a díszítést. Ő felmegy a szobájába, Zsuzsi engem a konyhába hív, hogy segítsek takarítani. Közösen mossuk le a pultot és közben pletykálunk mint minden lány, Laci főz. Zsuzsi folyamatosan aljánlgatja húgát Lacinak aki a végén paprika vörösen megy ki a konyhából. Én végigröhögöm az egészet. Nem igazán érdekel a dolog. Aztán eljön az este, amikor meg kell válnom Yetitől, aki indul melózni. “Haragszol?”kérdi közönyösen.”Nem. Semmi közöm ahhoz milyen ünnepet tartasz magadnak meg milyet se. A te dolgod.”válaszolom. Közben már a bejárati ajtó előtt állunk és látom rajta, várja hog elmehessen.”Szia!”mondja végül nyugodtan, és lenyomja a kilincset.”Szia!” köszönök el tőle én is kicsit bánatosan.”Jajj ne légy már ilyen savanyú! Amit tőlem kapsz azt holnap reggel lehozom neked a nappaliba.Boldog Karácsonyt!”mondja végül és eltűnik a sötétben. Egy könnycseppet törlök le arcomról és becsukom az ajtót (azért a nappaliba hozza le nekem az ajándékom mert ott alszom, bár most hogy a karácsony fa minden helyet elfoglal nem tudom hol fogom tölteni az éjszakát). Visszamegyek a nappaliba, hogy előszedjem az ajándékokat és betegyem a fa alá. Közben azon gondolkozok, vajon mit kapok tőle, mi az amit reggel lehoz nekem. Mikor kész vagyok felmegyek bátyám szobájába és éehuppanok Zsuzsi mellé a nagy dupla ágyra. “Na mi van? Szívfájdalom?”kérdezi komolyan. “Jajj dehogy!”felelem elkerekedett képpel.

END OF PART ONE! (vége az elsőrésznek ) TO BE CONTINUED! (folytatjuk, holnap)

CSÁÁÁ

Zene: Sum 41 - Hell Song

Mit is akar az ember? Hogy mindig jobb legyen neki. Miért nem érheti el célját soha? Mert egy érzés mindig meglálltja. Hát engem is egy érzés állított meg a kori pálya palánkjához szegezve szombaton, bár nem a fent említett cél miatt.

Épp ott álltam, elmélyedvén lelkemben, magamban, kicsit gondolkodni álltam le. Kezdtem fázni de nem igazán zavart. Pont a bátyámra gondoltam, mikor utoljára együtt mentünk ki a pályára. Emlákszem, láttam kétszer elesni, de a végén csak egyet vallott be. Szóval épp erre gondoltam mikor bevillant egy gondolat, ami elszakított a bátyámra való gondolástól: “Bárcsak ő is itt lenne!” De nem tudom akkor kire gondoltam. Ennek semmi köze nem volt a bátyámhoz, akit nagyon szeretek. Próbáltam rájönni tegnap délután, kire gondoltam. De nem sikerült kiderítenem. Kár. Szeretném tudni ki ez az “ő”. Mindegy. Majd valahonnét kiderül. Talán később, ha fényderül az illető kilétére és visszanézem ezt a bejegyzést, rájövök mindenre.

Amúgy semmi nem történt. Élek virulok, karácsonyra hifit kaptam, filmet, cdt meg csokit és párologtatót. Szóval gazdag és jófej Jézuskám volt. A szilveszter lapos lesz. Otthon leszek anyával, és semmit nem fogok csinálni.

Hát ennyit erről. Mára ennyielég volt.Csá!

Hú emberek, annyira sok dolog van…takarítás, csomagolás, meg minden. Közben erre aztán elég kevés időm ban. De igyekszem.

Szóva kezdjük a péntekemmel: Délelőtt karácsonyi műsort adtak a tanárok. Hát komolyan, kész röhej volt! És a Szarvas, CSirke BZs trió mellett ültünk. Hát azok ott 3-an egymás hegyén hátán… na mindegy. Aztán este elmentem korizni Zoey-ékkal. Ott meg King Stephanus-szal sikerült összefutnom, aki majdnem elvágódott mikor mellettem elsüvített mellettem és hátranézett,hogy köszönjön. Aztán meg mikor megint összetalálkozzunk, hogy kicsit dumáljunk majdnem elvágódott. Nem korizik valami jól. Nem s tudom hogy tud megállni szegény. Mondta, megy nem sokára haza stb.

Szombat: Semmi nem történt. Mentem volna moziba de a fene vigye el nem volt kedvem. Mindegy, annyira nem bánom. Lesz még időm arra is.

Ma meg voltam étteremben és telezabátam magam. Egy tuti: most nem vacsizom. Minek? Úgy tele vagyok mint a déli busz.

Nem is igazán tudok mást írni. mondtam már, hogy rémesen unalmas az életem? XD

Zene - MXPX - First Day of The Rest Of Our Lives

Na hát ma elmaradt a kémiánk, matekot végigbeszélte az osztályfőnök, egyetlen egy példát nem oldottunk meg… én nem bánom. Jövő héten nem lesz ének óránk, holnap laza napunk lesz és ennek tetejébe pénteken fizika dolgozatot írunk. Ami nem baj, de nem akarja valaki Foxit kidobni az ablakon??? Akkor egy darabig tuti nem íratna… Ok ez gonosz dolog volt mit ne mondjak. ÉS!!!! ami a legéletbevágóbb: JÖVŐ HÉT AZ UTCSÓ TANÍTÁSI HÉT!!! Igaz kedden töri témazárót írunk de nem igazán zavar. Kedden osztálybuli…karácsony XD! Szóval jövő hét az már laza lesz… a töri tz-t leszámítva. De az meg 45 perc az életemből, utána már csak hatást mér a drága bizimre, úgyhogy jól meg kell tanulnom a dolgokat. Remélem most pénteken tudok menni Zoey-val korizni mert király lenne… Kell az a kikapcsolódás.

Örömmel jelenthetem be azt ami rám nézve elég gáz, de én őszinte vagyok még a blogomban is. Nem tudok hátrabukfencezni. Ez van. Majd karácsonyi szünetben betanulom. Mert tudtam én…óvodás koromban. Azóta nem nagyon volt szerencsém gyakorolni ilyen dolgokat. Na jó hetedikes fejemmel bukfenceztem előre meg hátra utoljára. És akkor tudtam, szóval most is tudok… rejtve tenyészik bennem ez a dolog. De ki az aki szabad idejében előre meg hátra bukfencezik otthon a szobája szőnyegén vagy a konyha kőpadlóján… az utóbbit ne próbáljátok ki otthon, hacsak nem vagytok dublőrök, vagy nem annak készültök.

A címként szolgáló idézetet Janez mondta mikor még osztályéneklési verseny előtt megkérdeztük tőle, hogy nem gyakorolhatnánk-e a dalokat kémia óra elején. Erre csak ezt mondta, és közben úgy nézett ránk mintha hülyék lennénk. A dologból tanulva már szemrebbenés nélkül néztük amikor az ablakban ücsörgő galamboktól kérdezte, hogy azért ülnek itt mert ők is a kémia iránt érdeklődnek, vagy csak melegedni akarnak. Ezután végig ment az ablak mentén és a galambok elrepültek, ő közben végig ezt mondogatta : “Te se? Te se?” Nem is beszélve az elektronskizofrénia lehetetlenségeinek taglalásáról: ” Az egyéniség elve szerint egy atomban egyetlen olyan elektron nincs melynek minden kvantumszáma ugyanaz. Tehát nem beszélünk elektronskizoféniáról, hogy: heló te is én vagy? tehát az elktronok nem mondják ezt egymásnak.” Szóval a kémia órák poénjai amin max ő röhög magában, annyira nem nagy poén, hogy görcsöt kapjunk tőle. Megmosolyogjuk azért… Bátyám egyik haverjának volt egy tanára aki órára bejött és mindig két viccel kezdte. De mindig ugyanazt a két viccet mesélte. A végén már csak imitálták a röhögést. Holnap megyek hajnali misére (Roráté vagy Roráte… fene se tudja)Megyünk egy páran. A poén, hogy nem tudom melyik a székesegyház bejárata. Odatalálni oda fogok abban nem lesz hiba, meg fel is tudok majd kelni, de nem tudom melyik bejáraton kell bemenni. Ezért az egyik lánnyal 50-kor találkozom a templom előtt és majd vele bemegyünk együtt. HEHE

Anyával 18-kor elhúzunk a TESCO-ba nem tudom minek, de elmegyek vele hadd örüljön. És remélem ma fent lesz drága bátyám MSN-en mert beszélni akarok vele, ki talált-e már valamit anyáéknak karácsonyra. Mert nekem nagyon nincs ötletem. Ez van. Mondtam neki, hogy olcsó cuccban gondolkodjon, mert nincs sok pénzem. Sőt aránylag le vagyok égve.

Na mára befejezem, mert már igazán ide sincs ihletem.

Halihó!