Csokoládé

Nos igen. A hétvégém… érdekes, megrázó, vicces, kalandos… vagy nem? Ezt döntsétek el ti, kedves olvasók (akik remélhetőleg nem pártoltatok el blogomtól).

Szóval szombaton egy rendezvényen töltöttem napom egészét. Érdekes rendezvény volt de ha nem haragszotok nem mondanék róla semmit, nem azért mert nagyon szégyellem, hanem, mert nem szeretném ha elérhetőségem egy személy számára kitudódna. Vele a rendezvényen sikerült találkozni. Kihasználtam talán egy kicsit. Amikor elmentem anyám mellől, aki könyvet vett, hogy ne kelljen a tömegben állnom a semmiért, az ajtóhoz támaszkodtam, közben rettenetesen szomjas voltam, eszembe is jutott, hogy remélem anya gyorsan végez mert kiszáradok. Közben néztem az ajtón ki és betóduló tömeget. Egyszer csak az egyik ember aki kifelé ment visszafordult és leszólított. Tudom, örülnöm kellett volna, hiszen engem még sosem szólított le senki. Hát ennek csak akkor tudtam örülni mikor azt kérdezte, kérek-e inni. Mivel még nem ocsúdtam fel a meglepetésből, vizet kértem, de megmagyaráztam az illetőnek, hogy nem mehetek vele sehová, mert várom az anyámat. Hát mindegy, elment az ürge vízért. Anya előbb j9tt meg, de akkor már nem akartam azt megcsinálni, hogy elmegyek vele, meg sem várva szegény pasast. Így megmondtam anyának, hogy nem mehetek sehová. Aztán visszaért a hapsi is, vízzel együtt. A víznek örültem. De annak már nem, hogy a faszi utána nagyon hajtott a telefonszámomra. De nem kapta meg. Talán ezért is érzem, hogy kihasználtam. Hozott nekem vizet én viszont beszélgetésen kívül semmit nem adtam neki. De hát mit csináljak, ha egyszer nem volt szimpi. Sajnálom. Anya mentett meg tőle, meg a szünet vége….

Vasárnap Visegrádon voltam többek között és nagyon jó volt, rosszalkodtunk a fellegvárban és megtaláltam “életem szerelmét” egy viaszbábú képében a várban. Szent György lovagrendi ruhába volt beöltöztetve és bárcsak élne! Habár… IPSWICH! Ő se jelentekzett még pedig feladtam a hirdetést…

Hát ennyit a hétvégéről. Érdekes volt? Írd meg, a véleményed azért találták fel a hozzászólást.

Nem tudom mi történt. Haza jöttem és semmi. Unalmas az életem… valahogy kint más volt. Aha, emlékszem: pörögtek az események, nem volt időm semmire, minden nap mentünk valamerre. Mi történt? Hová tűnt minden? Ott maradt. Ott azon a szigeten. A tegnapi nap egyetlen izgalma a bab szedés volt. Gyűlölök minden olyan állatot aminek 4 -nél több lába van, leszámítva a katica bogarat. Látni kellett volna ahogy két újjal megfogom a bab szárát és másik kezemmel próbálom letépni a zöldbabot. Azt a hihetetlen bénázást… de amikor ilyen undorító takony szerű nem tudom mik voltak a növényen azért elgondolkodik az ember: vajon érdemes ezt megfogni? Nos anyám szerint igen szerintem nem.

A szerdai nap sem volt izgalmasabb semmivel. Rám dudált egy autó (két srác ült benne). Ennyi. Illetve este moziztam! Az jó volt! Mamma Mia! című filmet néztük meg, szerencsétlen Pierce Brosnan… nincs hangja és mégis énekelt… a legrosszabb, hogy Colin Firth megbuzult! Viszont mikor a lánybúcsún nekikötözték őket két póznának azt úgytűnt élvezték!

Tegnap még megtanultam torrentezni. Marha izgalmas… de legalább sikerült letölteni a kedvenc filmem. Csak nem játssza le a mediaplayer. Sebaj, majd le kéne tölteni hozzá valami DVX playert.

Na pápá, ez egy unalmas és rövid bejegyzés volt.

Hát vágjunk bele a hosszú hosszú bejegyzés írásába. Szóval 19-én értem haza kedvenc szigetemről, pontosabban a Londonban található Stansted reptérről. Imádom azt a várost!  Egyszerűen olyan izgalmas, hogy mindig látsz valakit vagy valamit ami magával sodor, mint egy áradat. Két csodálatos hetet töltöttem, ott rengeteg kép készült. Mikor megérkeztünk 26 órás autóút után, így néztem ki:

Tehát kómásan, borzalmasan kómásan. Ez a kompon készült, ahol kiröhögött 3 srác, bár nem volt rajtam semmi vicces. Valamint találtam egy 8MB-os Sony PS2 memóriakártyát, tehát marhára boldog vagyok, főleg, mivel nincs PS2-m, tehát nem tudok vele mit kezdeni.

Londonban egy egész  hetet töltöttem a nővéremnél. Szombatra lebetegedtem, tehát még ennél is borzalmasabban néztem ki:

Viszont szombaton voltunk Rochester-ben, ahol láttuk Dickens házát, a katedrálist, sőt én még a várat is megtekinthettem, ugyan kutyafuttában mert két unokaöcsém végigrohant rajta. Ők még kicsit az egyik 8 a másik 5 éves, szóval érthető, hogy nem néznek meg rendesen semmit, mégis élvezik a dolgot.

Vasárnap bátyámmal megnéztük a Stonhenge-t. Sokkal nagyobbnak képzeltem, de azért így is szép volt:

Aztán Bath-ban is voltunk ahol összetalálkoztam az egyik osztálytársammal (Dotti). Megnéztük a Római Fürdőt, a Divat Múzeumot és a Jane Austin házat, ami nagyon szép volt és rettentően érdekes.

Aztán voltunk csütörtökön Ipswich-ben, addigra meggyógyultam és rendesen kikupáltam magam, hogy valahogy kinézzek. Ipswich nagyon szép város, nem olyan kicsi, van benne helyi busz járat, lila buszokkal. A főtéren van egy kinti biciklipumpa és alkatrész stand ahol egy szexi hangú szőke zöld szemű magas vékony emo hajú mondanom sem kell, hogy milyen szép és női szemet gyönyörködtető srác árusít, aki nem lehet több 20-nál, tehát nekem való és ez úton kijelentem, hogy az ENYÉM! Nem adom senkinek!

Itt egy kép Ipswich-ről:

Nos ennyit Angliáról,  jöjjön a másik téma, amiről írni akartam: Előző életem

Mint 20-án kiderült én egy ikrek jegyű, bak-vízöntő aszcendensű személy vagyok. Előző életemben egy bizonyos Tommy Stevenson, ismertebb nevén Tommy Zahn nevű szörfbajnok voltam és az 1950-es években éltem úgymond “fénykoromat”. 1956-ban nyertem egy versenyt és nem tudom mikor haltam meg, de feltehetőleg vízbefúltam. Szörf baleset. Minden esetre érdekes volt megtudni, hogy  ki is voltamelőző életemben. Jó tudomn sokan nem hiszenk ebben és most hülyének néznek, hogy a reinkarnációról beszélek, de mikor hazajöttem, pontosan tudtam, hogy USA-ban éltem méghozzá California állam Santa Monica-jában, ami LA-hoz olyan közel található hogy szinte része is. Mikor utánanéztem Tommy-nak a neten meglepő felfedezés volt, hogy pontosan úgy nézett ki, ahogyan én azt láttam és pontosan ott élt ahol én tudtam, hogy élhetett. Először igazából nem tudtam hol élhettem előző életemben, mindig a tengerpartot láttam, semmi mást. Aztán rájöttem, az Egyesült Államokról van szó. Ott pedig érdekes mdon egyik állam sem vonz kivéve Californiát, ott is csak 2 város: LA és San Francisco. Érdekes nem? Egész idáig nem értettem mért akarok szörfözni, mért szeretek olyan nagyon angolul tanulni és beszélni azon a nyelven, mért hiányolom úgy apámat ahogy szinte senki más. Tommy gyerekkorából ugyanis csak az apát láttam, az anyát soha. És ahányszor beszélgetést hallottam mind angolul zajlott, és értettem minden szót. Fura de ez az igazság. Végezetül itt egy kép Tommy-ról:

Are you? LOL! Épp arról álmodom, hogy a buszon látott cuki nyakkendős figurát verem, amiért engem bámult! Minden pasi hülye. Nyár van! Oli annyira igazad van, mint mindig…

Kell egy film: THE NOTEBOOK Az nagyon jó. Le kéne valahogy szedni vagy megszerezni ROBERTO! Igen megint ő lesz az áldozat. Vagy nem… Segáz

Tudom ma ilyen idióta összevissza hülye vagyok. Mindenesetre a tegnap után már csak jobban érezhetem magam.

Új e-mail címem van, az egyiket törölni kéne a háromból… asszem a yahoo-sat meg a mail.com-osat célzom meg. a gmail marad.

Na lépek. PÁPÁ

Volt egyszer egy Horgász, aki a Drávából fogta ki a halakat. Mint ahogy az minden mesében lenni szokott, a Horgász kifogta az Aranyhalat. Bedobta a vödrébe és hazavitte. Otthon aztán üvegbe tette és nézegette. az Aranyhal megbékélt sorsával és egész megszerette a Horgászt. A Horgász szép szavakat mondott neki. De másnap újra elment a Drávához, vitte az Aranyhalat is, és visszadobta a Drávába. Az Aranyhal először vissza akart menni hozzá, nem akarta elengedni a Horgászt, hiába. Mi lett a Horgásszal? Reméljük fog nagyobb halat, mert a kis aranyhal soha többé nem megy vissza arra a helyre ahol kifogták, és ha Horgászunk nem fog nagyobb, kövérebb halat, egész életében a kis Aranyhal után fog sóvárogni.

VÉGE

 Na igen. Vajon kikről szól a mese?! Két emberről akik közül az egyik eldobta magától a másikat, mert az más volt. A Horgász gyáva ember, mert az Aranyhal előtt kifogott hal őt hagyta ott és ezért nem mer újra olyan hallal próbálkozni. A Horgász fél. Az Aranyhal szerette a Horgászt és vele akart maradni, de a Horgász valljuk csak be BUTA volt. Mi van a mese mögött?Két személy akik egyszer találkoztak és utána többé nem fognak. A Horgász miatt.

Ez nem ilyen egyszerű! Ha a hal szerit a horgászt akkor ez fordítva mért nem lehet? Mert a horgász ember a hal meg állat? ÉS? Attól még szerethetik egymást. Más kérdés, hogy a kapcsolatot betegesnek és undorítónak fogják tartani. Még közös gyerekeik se lehetnek! De ha igazán szeretik egymást akkor nem fontos mit gondol a világ. Nem fontos más véleménye! Ez mért nem lehet? Ez miért hangzik rossul?! Mért nem lehet a horgász és a hal EGYÜTT boldog? Mért kell külön lenniük?! Más kérdés persze, hogy a hal haragszik a horgászra amiért hagyta. De Lássuk be, a horgász nem akarta, hogy a hal szomorú legyen az üvegben. Jót akart neki. De A horgász akkor tett volna jót a halnak, ha nem dobja vissza a Drávába! Mert a hal vele akart maradni. De már nem akar.  A Hal szomorú és dühös. És utál minden horgászt. De különösen azt az egyet aki visszadobta. Mert azt szerette. És a hal azt kívánja bárcsak ne lett ívolna se ő se a horgász! Bár sose találkoztak volna. S nézd, a meséjük máris végetért. Alig kezdődött el. Alig történt valami. Alig van közös emlékük.

Sose hittem volna, hogy egyszer ezt fogom írni. Elviekben olyan vagyok mint a kő. Nem sírok, kemény vagyok. De ez nem így van. Igazából belül fáj. És a kő széttörik. Szorítják a satuban s egyszercsak ripityára törik és szátpattog mint egy kicsi bomba. Belemegy a satut szorító ember szemébe és fájdalmat okoz neki. Mikor bőgtem utoljára igazán?! A nagypapa temetésén. Se előtte se utána nem bőgtem úgy mint akkor. Hát most se fogok. Pedig tudnék. De rajtam minden másként jön ki. Én akkor sírok ha már nincs hely. Mert én gyűjtöm gyűjtöm gyűjtöm, aztán egyszer elszabadul a pokol. Amikor már nem tudom hová gyűjteni, nem tudok tovább nyelni.  A Halász legnagyobb szerencséjére a Hal még nincs tele leki fájdalmakkal ezért nem tér vissza, nem keresi a Horgászt, hogy rázúdítsa tehetetlen dühét.

Hát ez van a lelkemben most. Ne hidd el, nem muszáj, de ez az igazság. És ha tehetnék bármit a Halért akkor megtenném. De nem lehet. Itt már csak a Horgász dönt.

Elromlott a telefonom (már kb egy hónapja) ma vittük szervízbe, adtak cseretelefont. Nem nagy szám, nagyjából azt tudja amit az enyém.

Voltam osztálytársam szülinapi buliján, nagyon jó volt. Megnéztünk egy csomó filmet, és ettünk rengeteg édességet. Kukoricapelyhet reggeliztünk és pizzát ebédeltünk másnap. Fincsi volt, és jól éreztük magunkat.

Kaptam új gépet. Nagyon szuperul működik, gyors és kívülről is gyönyörű.

Találkoztam Tec-cel. Az nagy volt. Szerinte a DEATH METAL - t dítmetálnak kell ejteni De amúgy nagyon aranyos, nagyon kedves és saját észrevétele szerint, ami helyes, alig akartam elengedni. Persze. Ott hagyott a bevásárlóközpont közepén, nekem egyedül kellett felmenni a buszmegállóba. Sebaj, azért jó volt vele lenni, még akkoris, ha fáradt volt egyí kicsit, és saját elmondása szerint béna volt. Szerintem viszont nagyon aranyos volt, jó volt vele lenni. Holnap lesz az iskolai évzáról. Csütörtökön megyek Londonba, ma ettem GYROS-t.

Jaj írt párszor Betonsegg is, aranyos ő is nagyon. Biztosan fogok vele találkozni, alig várom, hogy lássam Billie Joe klónját aki mellesleg bagózik, de  attól függetlenül ő is aranyos és tudom, hogy nem lesz belőle semmi. A távkapcsolatok nem tartanak semeddig.

Zene: Jimmy Eat World - Pain

Hulla vagyok és már egy ideje tervezem, hogy írok. Kezdjük mindjárt az ingatlanirodával. Egy 26 éves köcsög, akinek szintén csak középfokú nyelvvizsgája van angolból nekem pofázik be, hogy mért nem tudom a közös képviselőt angolul! Ja aztán meg a használati utasítást. “seggíccsé má’!” A lóf**t! Utána be is szóltam neki: most akkor ki dolgozik az ingatlanirodában? kisköcsög!

Námbör wan = visszatérő rajongóm, Tec személyében csodálható meg. Hát hiába. Az én varázsom mindenkit elbűvöl, kivéve akit nem. XD

Genya görény állat: öhm ismertebb nevén bizonyos Yeti. Hát az. Összeköltözik Modell-Gáborral, egy cuki kis házikóba. Undorító. És nekem még nagyon enyhén szólva bejött…. naja csak kőkemény 2 évig voltam szerelmes. Ebbe az alakba! Soha többé!!! Szevasz tavasz!

Öhm bocsesz. Kicsit kiakadtam az egészen. Ezért jól esett a tegnapi film ahol a pasi akit mellesleg Moritz-nak hívnak azt mondta a csajnak, hogy: “If you fuck with me, you fuck with the best!” Tisztában vagyok a jelentéssel, és nem tetszik. Egy csajnak nem lehet ilyet mondani. Jah ha kedves Sixtus atya utánam is nyomozna, üzenem neki, hogy Rebeka nem sátánista, a pentagram nem minden esetben a sátánizmus jele… Amúgy meg Laudetur Jesus Cirstus!

Tehát, vallásos, ciszterci rendi suliba járok. FELVÁLLALOM!Mert magasról tojok a társadalmi elit szavára. Azt teszem ami nekem tetszik abban hiszek amiben akarok és nem érdekel, ha ez valakinek nem tetszik. A blog nem aszért született, hogy nyálas ömlengéseimmel traktáljam a világot. Természetesen bérmákozásom után itt fogom hírdetni az igét, mert terjesztenem kell!

Jó poén mi? A suli igaz, fel is vállalom de asszem nem itt fogok vallást terjeszteni! azt majd máshol…

Nah lelépek…. aludni kéne, námbör wan nem jelentkezett, szóval ez a nap is nélküle megy el. :’(

Helo!

Zene: amit akarsz……………………………… nincs ötletem

Mit mondhatnék? Nem is tudom mért írok ost. Nincs mit írnom illetve talán csak annyit, hogy  eljött újra az a melankólikusnak nem mondható, szörnyű szomorú  állapot… féldepresszió. Néha rám tör de ezt már tudjátok. Párszor már írtam. Általában igyekszem nem foglalkozni vele, mert elrettent. Tényleg ilyen lennék? Időnként besokallt kis lény, aki nem képes másra csak az unalomig sajnáltatni magát. Na ien néha ilyen is vagyok. Akár akarom akár nem. Mostanában amúgy sem voltak túl boldog napjaim. Hiába mondta rám valaki, hogy szeretnivaló vagyok, sajnos most nem segítene ki ha újra ezt mondaná.

És tessék, tudtamon kívül megjelentek az első könnycseppek a szeme sarkában. Pedig jó napom volt. Nem mondhatom, hogy nem. Névnapoztunk este és kaptam egy csomó könyvet meg csokit és én hálátlanul szomorú vagyok egy hülye álomkép miatt ami elszomorít, és tudom sosem válik valóra, akkor sem, ha elmúlok 18 vagy 180. Szóval szörnyen is érezhetem magam.

Ennyit erről az egészről. Megyek is aludni, nem várom meg míg az aki szerint szerethető vagyok leveszi az elfoglalt táblát a neve mellől.

pápá

Sosem értettem miért ez a nagy felhajtás a tizenkettedikesek körül… hát most már sejtem. Sorfal voltam a ballagáson és rengeteg kivörösödött szempárt láttam. Vajon mi is sírunk majd, ha elmegyünk? Az érettségi előtt mi is izgulni fogunk, az biztos. Főleg azok, akik most lazábban vették. De a sírás… nem tudom. Tavaly az általános iskolai ballagásomon nem sírtam. Nem volt miért. Sok olyan embert hagytam magam mögött akit nem szerettem. Egy tanárt akit utáltam, és a barátaimat akiket azért szerettem. De velük még most is tarotm a kapcsolatot. Mert ők voltak AZ általános iskola. Nem pedig a sok bunkó osztálytársam és évfolyamtársam. Ők voltam azok akik mindig ott voltak velem. Akkor is, mikor kidobták a cuccomat a szekrényből. Kár, hogy nem velük jártam egy osztályba.

Holnap megyünk kirándulni 2 napra várom ám, igaz, korán kell kelnem de megéri. Majd leírom milyen volt. most viszont mennem kell. Szevasztok olvasók!

Zene: Lostprophets - 4am Forever

Na ja… Dinka mondta még pénteken, mikor elmondtam neki, mennyire odavagyok egy srácért, aki köszön nekem mindig a folyosón, hogy: “Beszélgess vele! Ha köszön akkor nyitott rád!” Lehet, hogy igaza van, bár egy olyan mint ő nem hinném, hogy valaha is haverkodásba kezdene velem. És akkor arról még nem is beszélgettünk, hogy én mekkora egy beszari alak vagyok, ha srácokról van szó. Ez igaz… elvörösödök, összezavarodok és mindenféle hülyeségeket beszélek. Na jó, ez csak akkor jelentkezik, ha olyanhoz megyek oda akiért epedezek vagy akit nem ismerek. Nincs nekem bátorságom. Gyáva nyúl vagyok… ez a szín tiszta igazság. Mert mindig túl sokáig gondolkozok azon, hogy mi lesz, ha nem jól sikerül a dolog. Pl.: oda akarok menni egy sráchoz akit nem ismerek, megtudni hány óra van. Miközben odamegyek vagy 3x megállok és majdnem megfutamodok, mert mi lesz ha bunkó lesz, mi lesz ha kiröhög stb. Tudom hülye példa, dee ilyen vagyok.

Ma aránylag jó napom volt. Láttam a réges-régi rocker buszos srácot akiről nyomozást is folytattam. Figyeltem a buszon, csakhogy idegesítsem. Erre elbújt egy pasas mögött. Na de akkor ő is figyelt engem, mert különben nem vette volna észre, hogy árgus szemekkel bámulom mint a világ hét csodájának egyikét. Akkora buli volt. Szerintem holnap tovább idegelem! Megpróbálok annál az ajtónál felszállni ahol ő. És akkor aztán szemérmetlenül fogom bámulni mint egy hülye. Nem baj, ha azt hiszi az vagyok, nem érdekel. A lényeg, hogy jó ideges legyen. Na igen eléggé szemét ember vagyok, de akkor talán hozzám szól és megkérdezi mért bámulom. Na akkor tuti azt fogom mondani, hogy azért bámulom, mert ilyen nagypofájú alakot még nem láttam. Egyszerűen olyan lenézően néz az emberre, hogy az már undorító. És nekem ettől herótom van. Muszáj rájönnie, hogy mekkora egy állat. Emlékszem, hogy oda voltam érte… olyan hidegen nézett rám, és nekem még ezis bejött. Ő az az alak aki lenéz mindenkit akit csak lehet. Keresztül gyalogol mindenkin. Hiába van barátikörön kiírva neki, hogy jófiú meg hasonlók. Na hát nem az. Tutira bunkó. Bár nem tűnik annak elsőre. De sugárzik belőle a felsőbbrendűségi érzés…

Na most befejezem, mert anya elküldött tanulni. Szerintem csak unja a Disturbed-et….XD