elmosta az eső, elmosta egy álom, szemeben már csak a szomorúságot látom…
Zene: amit akarsz……………………………… nincs ötletem
Mit mondhatnék? Nem is tudom mért írok ost. Nincs mit írnom illetve talán csak annyit, hogy eljött újra az a melankólikusnak nem mondható, szörnyű szomorú állapot… féldepresszió. Néha rám tör de ezt már tudjátok. Párszor már írtam. Általában igyekszem nem foglalkozni vele, mert elrettent. Tényleg ilyen lennék? Időnként besokallt kis lény, aki nem képes másra csak az unalomig sajnáltatni magát. Na ien néha ilyen is vagyok. Akár akarom akár nem. Mostanában amúgy sem voltak túl boldog napjaim. Hiába mondta rám valaki, hogy szeretnivaló vagyok, sajnos most nem segítene ki ha újra ezt mondaná.
És tessék, tudtamon kívül megjelentek az első könnycseppek a szeme sarkában. Pedig jó napom volt. Nem mondhatom, hogy nem. Névnapoztunk este és kaptam egy csomó könyvet meg csokit és én hálátlanul szomorú vagyok egy hülye álomkép miatt ami elszomorít, és tudom sosem válik valóra, akkor sem, ha elmúlok 18 vagy 180. Szóval szörnyen is érezhetem magam.
Ennyit erről az egészről. Megyek is aludni, nem várom meg míg az aki szerint szerethető vagyok leveszi az elfoglalt táblát a neve mellől.
pápá
