Csokoládé

Bromptonblog

Ballagás, könnyek, kirándulás, szünet!!!

Kategória: Besorolatlan — cavinton at 9:29 du. on szerda, április 30, 2008

Sosem értettem miért ez a nagy felhajtás a tizenkettedikesek körül… hát most már sejtem. Sorfal voltam a ballagáson és rengeteg kivörösödött szempárt láttam. Vajon mi is sírunk majd, ha elmegyünk? Az érettségi előtt mi is izgulni fogunk, az biztos. Főleg azok, akik most lazábban vették. De a sírás… nem tudom. Tavaly az általános iskolai ballagásomon nem sírtam. Nem volt miért. Sok olyan embert hagytam magam mögött akit nem szerettem. Egy tanárt akit utáltam, és a barátaimat akiket azért szerettem. De velük még most is tarotm a kapcsolatot. Mert ők voltak AZ általános iskola. Nem pedig a sok bunkó osztálytársam és évfolyamtársam. Ők voltam azok akik mindig ott voltak velem. Akkor is, mikor kidobták a cuccomat a szekrényből. Kár, hogy nem velük jártam egy osztályba.

Holnap megyünk kirándulni 2 napra várom ám, igaz, korán kell kelnem de megéri. Majd leírom milyen volt. most viszont mennem kell. Szevasztok olvasók!

Nyitott rám??? lehetetlen!

Kategória: Besorolatlan — cavinton at 5:08 du. on hétfő, április 7, 2008

Zene: Lostprophets - 4am Forever

Na ja… Dinka mondta még pénteken, mikor elmondtam neki, mennyire odavagyok egy srácért, aki köszön nekem mindig a folyosón, hogy: “Beszélgess vele! Ha köszön akkor nyitott rád!” Lehet, hogy igaza van, bár egy olyan mint ő nem hinném, hogy valaha is haverkodásba kezdene velem. És akkor arról még nem is beszélgettünk, hogy én mekkora egy beszari alak vagyok, ha srácokról van szó. Ez igaz… elvörösödök, összezavarodok és mindenféle hülyeségeket beszélek. Na jó, ez csak akkor jelentkezik, ha olyanhoz megyek oda akiért epedezek vagy akit nem ismerek. Nincs nekem bátorságom. Gyáva nyúl vagyok… ez a szín tiszta igazság. Mert mindig túl sokáig gondolkozok azon, hogy mi lesz, ha nem jól sikerül a dolog. Pl.: oda akarok menni egy sráchoz akit nem ismerek, megtudni hány óra van. Miközben odamegyek vagy 3x megállok és majdnem megfutamodok, mert mi lesz ha bunkó lesz, mi lesz ha kiröhög stb. Tudom hülye példa, dee ilyen vagyok.

Ma aránylag jó napom volt. Láttam a réges-régi rocker buszos srácot akiről nyomozást is folytattam. Figyeltem a buszon, csakhogy idegesítsem. Erre elbújt egy pasas mögött. Na de akkor ő is figyelt engem, mert különben nem vette volna észre, hogy árgus szemekkel bámulom mint a világ hét csodájának egyikét. Akkora buli volt. Szerintem holnap tovább idegelem! Megpróbálok annál az ajtónál felszállni ahol ő. És akkor aztán szemérmetlenül fogom bámulni mint egy hülye. Nem baj, ha azt hiszi az vagyok, nem érdekel. A lényeg, hogy jó ideges legyen. Na igen eléggé szemét ember vagyok, de akkor talán hozzám szól és megkérdezi mért bámulom. Na akkor tuti azt fogom mondani, hogy azért bámulom, mert ilyen nagypofájú alakot még nem láttam. Egyszerűen olyan lenézően néz az emberre, hogy az már undorító. És nekem ettől herótom van. Muszáj rájönnie, hogy mekkora egy állat. Emlékszem, hogy oda voltam érte… olyan hidegen nézett rám, és nekem még ezis bejött. Ő az az alak aki lenéz mindenkit akit csak lehet. Keresztül gyalogol mindenkin. Hiába van barátikörön kiírva neki, hogy jófiú meg hasonlók. Na hát nem az. Tutira bunkó. Bár nem tűnik annak elsőre. De sugárzik belőle a felsőbbrendűségi érzés…

Na most befejezem, mert anya elküldött tanulni. Szerintem csak unja a Disturbed-et….XD

Coheed meg miegymás… avagy énem drámája.

Kategória: Besorolatlan — cavinton at 5:25 du. on vasárnap, április 6, 2008

Zene: Coheed And Cambria - The Suffering

Elég rég írtam ide. Mert nem volt időm. Kössz a kommentet, hosszú idő után sikerült eljutnom odáig, hogy moderáltam.:)

Mélyen beleástam magamba és rájöttem, hogy vallató vagyok. Az azt jelenti, hogy úgy próbálom megszerezni mások energiáját, hogy hibát keresek mindenben amit tesznek. Nem igazán értem hogy fejlődhetett ki ez a drámám mikor anya is az apa meg hát nem tudom szerintem ő is. És két vallató zárkózottat hoz létre. Ha nem értitek olvassátok el a Mennyei Próféciát. Ott majd megtaláljátok a választ. 

Lehet, most hülyének néztek és nem hiszitek el amit mondok de sajnos igazam van. Mindenkinek van egy saját drámája, ami a szülei drámájához vezethető visza. Ez a Hatodik Felismerés egyik része. A Felismerés végeredményben azt mondja, hogy meg kell találni önmagunkat. De ehhez tudnunk kell mit tanultunk szüleinktől, mért pont az ő gyermekük vagyunk és mi hogyan szerzünk energiát. Természetesen ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell az előző felismerések lényegét, és el kell jutnunk arra a szintre, hogy tovább lépjünk.

Na jó azt hiszem ennyi ízelítő elég. Annyira jó a könyv, hogy le sem lehet tenni. 

 Na akkor más téma: tanár váltás történt. Számtech tanárunk eltávozott az iskolától mert… inkább nem mondom meg miért, nincs jelentősége. Illetve van, de nem hinném, hogy ez létkérdés. A lényeg, hogy elment. Mi ugyebár nem örültünk neki, de nem lehet visszahozni.

Na jó én lépek… nem tudok igazán mit írni.