A szelek szárnyán, két lábbal a földön…
Zene: Angeldust - Last Forever
A ZENE LETÖLTHETŐ
Na mindenki azt várná, hogy ennyi idő után egy hosszú bejegyzéssel szolgálok majd. Mindenesetre el kell kezdenem reklámozni a blogot mert nem úgy néz ki, mintha valaki is olvasná. Na mindegy.
Pár nap és Húsvét. nekem szerdától végre szünet. Már alig várom, hogy ne kelljen korán kelnem… szerdán ráadásként még Opecky-vel is találkozok. Hát mit is írjak most…
Elszoktam a blogolástól. Annyit angolozok naponta, hogy néha anyának is megszólalok, hogy what’s the time? (gy.k. mennyi az idő?) Szóval eleget beszélek. Sokat röhögök, főleg mikor valami jó poén hallható. Mi van a betonseggel? Semmi, levelezünk és dumálunk. Nagyon bejön, és nagyon nagyon tetszik. Csak messze is van, most egy ideje megint nem ír… szóval zűrös. Remélem nyáron Londonban tudunk találkozni és még jobban megkedvel ééés hm… (sííííííííííííííííp) Na mocskos fantáziám van. Na jó annyira nem.. szóval tudunk találkozni és esetleg én is tetszeném neki… jó lenne.
Pár szó Angeldust-ról: Kecskeméti (világ közepei) rock banda, nagyon jók, kár hogy angolul nyomják és nem magyarul.
