Csokoládé

Bromptonblog

Ha én 1x kinyitom a számat…

Kategória: Besorolatlan — cavinton at 1:02 du. on szombat, március 22, 2008

Na ja… az ember azt hinné, hogy a pécsi polgárok, főleg az én életem dögunalom. Ez sajnos vagy nem sajnos, nem igaz. Én például falhőtlennek tűnő életemben fogfájással küzdök már második napja. a doki szerint nő a bölcsességfogam. Nem baj, gondolná az ember, elmondhatom magamról, hogy bölcs vagyok. Na de azért ez nem így működik. Én például mióta az eszemet tudom őrültségeket beszélek össze meg vissza és minden hülye viccen tudok röhögni… Szóval én vagyok talán az egyetlen aki nem mondhatja magát bölcsnek a bölcsességfogától. Mivel azonban a növekedési folyamat lefoglalja a szám egész baloldalát csak a jobb oldalon szabad ennem. Kinyitni alig tudok a számat, mosolyogni szerencsére tudok. Na mindegy, állítólag körbe kell vágni majd mert mittomén… de nem fogják. akkor se ha elaltatnak én agykontrollal tudathatom a fogammal, hogy ehömm neked ki kéne jönnöd simán minden nagyobb és veszélyesebb orvosi beavatkozás nélkül és ha ezt nem teszed akkor nagyon meg fogod bánni azt is hogy gyökeret vertél…!

Szóval jön a húsvét, én meg itt sajnáltatom magam… nem baj! Nem hinném hogy valaki olvassa ezt. Ha igen írhata kommentárt.

Betonsegg újabban jobban odafigyel rám, mert múltkor nem írt és írtam neki, hogy nem vagyok én hülye értem én hogy nem nagyon bír engem, stb. Erre írt hogy nem igaz stb. szóval most kicsit igyekszik a gyermek. Ajánlom is neki, hogy igyekezzen!

Na befejezem mert ebédidő van én meg éhes vgayok…

A szelek szárnyán, két lábbal a földön…

Kategória: Besorolatlan — cavinton at 6:17 du. on vasárnap, március 16, 2008

Zene: Angeldust - Last Forever

A ZENE LETÖLTHETŐ

Na mindenki azt várná, hogy ennyi idő után egy hosszú bejegyzéssel szolgálok majd. Mindenesetre el kell kezdenem reklámozni a blogot mert nem úgy néz ki, mintha valaki is olvasná. Na mindegy.

Pár nap és Húsvét. nekem szerdától végre szünet. Már alig várom, hogy ne kelljen korán kelnem… szerdán ráadásként még Opecky-vel is találkozok. Hát mit is írjak most…

Elszoktam a blogolástól. Annyit angolozok naponta, hogy néha anyának is megszólalok, hogy what’s the time? (gy.k. mennyi az idő?) Szóval eleget beszélek. Sokat röhögök, főleg mikor valami jó poén hallható. Mi van a betonseggel? Semmi, levelezünk és dumálunk. Nagyon bejön, és nagyon nagyon tetszik. Csak messze is van, most egy ideje megint nem ír… szóval zűrös. Remélem nyáron Londonban tudunk találkozni és még jobban megkedvel ééés hm… (sííííííííííííííííp) Na mocskos fantáziám van. Na jó annyira nem.. szóval tudunk találkozni és esetleg én is tetszeném neki… jó lenne.

Pár szó Angeldust-ról: Kecskeméti (világ közepei) rock banda, nagyon jók, kár hogy angolul nyomják és nem magyarul.