Csokoládé

Szóval mikor átvettem az ajándékot, úgy nézhettem ki mint egy kisgyerek, mert megráztam mint egy kisgyerek, hogy zörög-e. Nem tudom mért csináltam. Ő csak rosszallóan nézett, és lassan komótosan kezde bontogatni a sajátját. Kiváncsi voltam mit fog szólni ahhoz amit tőlem kap. Nagyott dobbant a szívem mikor kicsomagoltam és a kedvenc csokim alatt megtaláltam azt amit egész életemben áhitattal bámulhattam volna a kirakatban. Először nem tudtam mit tegyek a gyönyörű fém borítású iPod láttán, aztán magam se tudom mért, ezt mondtam: ” Én ezt… ezt nem fogadhatom el tőled… ez olyan mint ha… ha toronyórát vettél volna nekem lánccal, míg én semmit, az ég világon semmit nem adtam cserébe.” Könnyek szöktek a szemebe, próbáltam letörölni. Aztán rájöttem mit is mondtam és azon törtem a fejem, hogyan lehetne visszaszívni, mire ő megszólalt: “Te meghibbantál. Mióta eljöttem Budapestről, ezt kerestem. És most hl tzalálom meg? Egy karácsonyi csomagolópapír rejtekében egy tollat, amit kerestem de nem találtam meg… “ezt csak azért mondod hogy azt higgyem olyasmit vettem neked, ami kuriózum és amire eddig vágytál.” - vágtam a szavába. Már nem gondolkoztam azon hogyan szívhatnám vissza a dolgokat. “Nem. Azért mondom mert így van. És én tudom, hogy te erre vágytál. Amúgy meg nem az érdekel, hogy mi az ajándék, hanem, hogy mekkora szeretet van benne. Annyira buta vagy, hogy nem látod át! Hiszen én szívem lelkem beleadtam a csomagolásba, meg a választásba, hogy mit is adjak. Állandóan faggattam a bátyád meg a nővéred.”- Mondta miközben magához szorított, hogy lenyugtasson. Elcsodálkoztam. Miért csinálta ezt? Miattam nem érdemes felhajtást csinálni, még 1 percre sem. Végül aztán beláttam, igaza van, mert tényleg az számít, hogy mekkora szeretet van abban amit adunk a másiknak és az már mellékes, hogy mi az ajándék. Elmosolyodtam, és úgy szorítottam magamhoz mint a legjobb barátomat a világon. ” Tudod, eltaláltad a dolgokat, ez után nyáladozhattam volna életem végéig a kirakatban, pénz nélkül. De tudod mit, nem is érdekel, hogy mit kptam. Csak az számít hogy örülök neki, és hogy tőled kaptam. Meg persze az, hogy te örülsz annak amit tőlem kaptál, bármi is az.” - Mondtam most már boldogan. “Helyes, nagyon helyes!”- válaszolta ő és ott hagyott a szobában egyedül, mert már nagyon ki akarta próbálni az új Pilot tollat amit tőlem kapott. Utána csk délután találkoztam vele ,mikor a postára ment, hogy édesanyjána adjon fel egy levelet, melyet természetesen az új tollával körmölt teljes egésszében. Megkérdezte, elkísérem-e de nekem dolgom volt, így nem tehettem meg. Aztán elment este dolgozni, és én megint szomorú lettem egy kicsit. De biztosított, reggel ha megjön felébreszt és csinálhatok neki reggelit, bár úgysem lesz éhes. De én azért már készültem a dologra. Megmondtam neki mit hozzon, mikor elment. Jót nevetett rajtam, mivelhogy ez mind van neki itthon. Azzal elment, én meg lefeküdtem aludni, hogy friss és üde legyek, reggelre. De végülis csak hülyülünk, barátok vagyunk és azzal szórakozunk, hogy egymást ajnározzuk. Ő engem az iPod-dal én meg őt a reggelivel amit úgysem fog megenni, mert álmos lesz és inkább aludni lesz kedve, mint enni. De azért próbáljuk meg, gondoltam, és elaludtam. Másnap hajnalban felrázott Yeti, hogy reggelit kell neki csinálnom.”Jól van megyek már.”-mondtam rekedten. A konyhába mentem, az asztalon egy szatyor kaja állt. Ezt ő vette, hogy megcsinálhassam a reggelijét. Gyorsan munkához is láttam, és 5 perc alatt kész volt a villás reggeli 2 főre, ugyanis úgy szólt a megállapodás, hogy ha megcsinálom, én is ehetek. Jót beszélgettünk, igaz mindketten kómásak voltunk, és alig vártuk, hogy alhassunk egy nagyot. Szóval közös mosogatás után el is tűntünk. Yeti felment a szobájába, én a nappaliba mentem és lefeküdtem a matracra, ami félig a fa alá volt becsúsztatva. Aztán aludtam tovább, és arra ébredtem, hogy az arcomra esik egy tűlevél. Aztán rájöttem, csak álmodtam az egészet, és otthon vagyok az ágyamban. Semmi nem hullott az arcomra, iPod-om sincs és Yeti nincs sehol. Illetve valahol Londonban…

THE END

Remélem tetszett.

“Hát akkor? Olyan vagy mint aki citromot nyelt.”mondja Zsuzsi, hátha ki tudja húzni belőlem Yetivel folytatott eszmecserém lényegét. “Jajj hagyj már! Semmi bajom, csak fáradt vagyok. Egész nap dolgoztunk, hocs csillogjon a konyha.” felelem már élénkséget erőltetve mgamra. Aztán csak ülünk egymás mellett, míg végül megszólal a csengő ami jelzi, levánszoroghatok a nappaliba. Meg is tesszük, közben bátyám hollétéről érdeklődöm. “Hát lent van. Ő csöngetett.”feleli Zsuzsi kicsit értetlenül nézve rám, hiszen nekem ezt tudnom kéne. Közben leérünk a nappaliba és a fa alatt ott gyülekezik a sok ajándék. Bátyámtől DVD, Lacitól CD, Zsuzsitól könyv. Nagyon jó cuccok. Örvendezek is nagyon, amíg eszembe nem jut Yeti. Az lelomboz kicsit, de igyekszem továbbra is jókedvűnek látszani. “Hol fogok aludni?”kérdezem kicsit elszontyolodva, mikor eszembe jut, hogy holnap ajándékot kapok tőle.”Hát itt a nappaliban. Van egy fölös matracunk, majd azt megágyazzuk.” feleli bátyám vidáman már kicsit spiccesen.  11 körül elérkezettnek látom az időt a lefekvésre, de Laci kártyával rukkol elő. Na jó egy partit, majd még egy pariti aztán egy döntőt játszunk és ez megy egészen hajnali 2-ig. Akkor már tényleg alhatnékom van, hát riasztom Zsuzsit mivel bátyám már nem szalonképes, hogy segtsen lehozni a matracot. Lehozzuk aztán lepedőért és ágyneműért megy a futkosás. Miután kész, lelépek a fürdőbe majd szépen bebújok a paplan alá, mondván már semmi nem történhet. Alszom is fél 11-ig. Arra ébredek, hogy kinyílik az ajtó és Yeti fejét látom az ajtórésben. “Jó reggelt!” mondja. “Szia” válaszolok gyorsan és felülök a matracon. “Bejöhetek?” kérdezi kicsit kótyagosan.”Nem.”válaszolom.”Várd meg amíg felöltözöm.”erre eltűnik a feje, én meg tiszta ruhát bányászok elő a fa mögül. Felkapom magamra, majd a fürdő felé veszem az irányt. Gyorsan rendbe szedem magam és mire visszérek a nappaliba ő már ott áll kezében egy kisebb fajta csomaggal. “Itt is vagyok.”mondom mosollyal az arcomon.”Végre. Azt hittem már sosem leszel kész.”válaszolja egykedvűen, mint aki már legszivesebben túl lenne az egészen. Én közben már az élére állított kanapé mögött kotorászok. “Na most már megvagyok.”mondom vigyorogva kezemben Yeti ajándékával. “Hát akkor, boldog karácsonyt még egyszer!”mondja kicsit élénkebben, majd átnyújtja nekem a csomagot. “Boldog karácsonyt!” mondom én is és egyszerre vesszük át egymástól a csomagokat.

END OF PART TWO! (vége a második résznek) TO BE CONTINUED! (folytatása következik)

Hát mivel akkora karácsonyfát vettek, hogy nem fért be a nappaliba csak gratulálni tudok nekik. Modell Gábor haza utazott, Himi-Humi Laci segített Zsuzsinak, aki bátyám barátnője, főzni jókat. Yeti, hát az hülye mert éjjel-nappal arácsonykor, szilveszterkor dolgozik de nem tudom miért. Ha nyáron is ezt fogja csinálni akkor sosem látom és az lehet hogy jó lesz, lehet hogy nem. Hát végülis hiányozni fog a társasága.

Na tehát elképzelt karácsony:

24-e van, nagy nehetzen betuszkoljuk szegény fát a kicsi nappaliba, élére állítjuk a foteleket. Segítek feldíszíteni bátyámnak akivel közben jókat nevetünk és “csorgatjuk a nyálunkat” mert érezzük a konyhából áradó finom sült hal és egyéb karácsonyi finomságok illatát. Yeti belép a szobába és méregetni kezdi a fát, miközben én épp lehajolok egy újabb díszért.  “Azta mekkora fa! És mekkora dísz!”-mondja és meredező fenekem felé veszi az irányt. Mikor fényderül a nagy dísz tulajdonképpeni mivoltára és kihez tartozására, ismét megszólal: “Te, még jó hogy tudtam előre, hogy te vagy, különben megfogtalak volna és a fa tetjét ékesítenéd.” “Nagyon vicces vagy ma!’-válaszolom kicsit durcásan. “Na ne izélj már, csak poén akart lenni. De megnyugodhatsz, szép a feneked, nem nagy!” - próbál hízelegni, nem sok sikerrel. De azért jó képet vágok hozzá és ezt válaszolom: “Kössz hogy megnyugtattál.” Bátyám hatalmas nevetésekközött kimegy a nappaliból és az emelet felé veszi az irányt. “Ma is melózni fogsz?”kérdezem Yetit, aki közben adogatja nekem a díszeket. “Igen.”feleli közönyösen. Én a számat húzom és képeket vágok nemtetszésem jeléül.”Most mi van? Én nem vagyok az az ünneplős tipus. Ez van. Meg jó ez a munka kell az a pénz.”mondja kicsit ingerülten mikor észreveszi furcsa arckifejezéseim egyikét. “Jó de ez egy közös ünnep amin mindenki részt vesz. Meló miatt nem elég jó ok kihúzni magad.”próbálok jobb indokot találni, hátha beadja a derekát és beteget jelent, még így a reggel folyamán. De nem hatok rá semmivel, tovább érvel a munkával meg a pénzzel meg azzal, hogy inkább a bátyám ünnepe ez hiszem neki vannnak vendégei, neki a legjobb. Így aztán nem piszkálom, hagyom hadd forduljon vissza belső magányába. Végre befejeztük a díszítést. Ő felmegy a szobájába, Zsuzsi engem a konyhába hív, hogy segítsek takarítani. Közösen mossuk le a pultot és közben pletykálunk mint minden lány, Laci főz. Zsuzsi folyamatosan aljánlgatja húgát Lacinak aki a végén paprika vörösen megy ki a konyhából. Én végigröhögöm az egészet. Nem igazán érdekel a dolog. Aztán eljön az este, amikor meg kell válnom Yetitől, aki indul melózni. “Haragszol?”kérdi közönyösen.”Nem. Semmi közöm ahhoz milyen ünnepet tartasz magadnak meg milyet se. A te dolgod.”válaszolom. Közben már a bejárati ajtó előtt állunk és látom rajta, várja hog elmehessen.”Szia!”mondja végül nyugodtan, és lenyomja a kilincset.”Szia!” köszönök el tőle én is kicsit bánatosan.”Jajj ne légy már ilyen savanyú! Amit tőlem kapsz azt holnap reggel lehozom neked a nappaliba.Boldog Karácsonyt!”mondja végül és eltűnik a sötétben. Egy könnycseppet törlök le arcomról és becsukom az ajtót (azért a nappaliba hozza le nekem az ajándékom mert ott alszom, bár most hogy a karácsony fa minden helyet elfoglal nem tudom hol fogom tölteni az éjszakát). Visszamegyek a nappaliba, hogy előszedjem az ajándékokat és betegyem a fa alá. Közben azon gondolkozok, vajon mit kapok tőle, mi az amit reggel lehoz nekem. Mikor kész vagyok felmegyek bátyám szobájába és éehuppanok Zsuzsi mellé a nagy dupla ágyra. “Na mi van? Szívfájdalom?”kérdezi komolyan. “Jajj dehogy!”felelem elkerekedett képpel.

END OF PART ONE! (vége az elsőrésznek ) TO BE CONTINUED! (folytatjuk, holnap)

CSÁÁÁ