Csokoládé

Zene: Sum 41 - Hell Song

Mit is akar az ember? Hogy mindig jobb legyen neki. Miért nem érheti el célját soha? Mert egy érzés mindig meglálltja. Hát engem is egy érzés állított meg a kori pálya palánkjához szegezve szombaton, bár nem a fent említett cél miatt.

Épp ott álltam, elmélyedvén lelkemben, magamban, kicsit gondolkodni álltam le. Kezdtem fázni de nem igazán zavart. Pont a bátyámra gondoltam, mikor utoljára együtt mentünk ki a pályára. Emlákszem, láttam kétszer elesni, de a végén csak egyet vallott be. Szóval épp erre gondoltam mikor bevillant egy gondolat, ami elszakított a bátyámra való gondolástól: “Bárcsak ő is itt lenne!” De nem tudom akkor kire gondoltam. Ennek semmi köze nem volt a bátyámhoz, akit nagyon szeretek. Próbáltam rájönni tegnap délután, kire gondoltam. De nem sikerült kiderítenem. Kár. Szeretném tudni ki ez az “ő”. Mindegy. Majd valahonnét kiderül. Talán később, ha fényderül az illető kilétére és visszanézem ezt a bejegyzést, rájövök mindenre.

Amúgy semmi nem történt. Élek virulok, karácsonyra hifit kaptam, filmet, cdt meg csokit és párologtatót. Szóval gazdag és jófej Jézuskám volt. A szilveszter lapos lesz. Otthon leszek anyával, és semmit nem fogok csinálni.

Hát ennyit erről. Mára ennyielég volt.Csá!