Csokoládé

Zene: Rolling Stones ~ Gimme Shelter

Hát Londonból is blogolok egy keveset, hogy ne hanyagoljam a blogom. Nem tudom mi történik itthon, hogy megy a forradalom, de egy kicsit örülök, hogy távol vagyok tőle. Szombaton megyek haza. Mit ne mondjak, egy jó tulajdonsága van ennek, mégpedig, hogy nagyjából senki nem érti mit mondok, ezért a Metrón akár a mellettem ülőről is beszélhetek, hogy tróger feka állat. Persze a fekát megértik, ezért más szavakat használunk rájuk. Persze én nem beszélek így, néha megemlítek egy két csodás haj vagy ruhaviseletet.

Ma bent voltam a városban anyám és bátyám épületes társaságában. Szokásos: bátyám politizált anyám meg hallgatta. Én nem figyeltem. Rájöttem nincs értelme. Nem beszélni kell róla hanem csinálni. De ahhoz kéne egy jól megszervezett hadsereg, NEM MAGYAR GÁRDA! Valami olyan ahová TÉNYLEG a legbátrabbak lépnek ben, és ott vannak minden tűntetésen. Akik akár kockára teszik életüket.

Na meg persze kell egy olyan vezető aki mögé szervezetten odaáll a Magyar Társadalom szerves és szervetlen részének 90 százaléka. Ez a minimum. Komoly szervezési munka eredményeként el tudnánk mi foglalni nem egy nem két és nem három hidat hanem egész Budapestet. Csak it nem skinheadekre (azokra gondolok akik elmennek a hazafias koncertekre, zsidóznak ordibálnak, hazamennek másnap bemennek a Tescoba kajáért, TV ostromnál meg max a TV előtt szurkolnak…), hanem olyan emberekre van szükség akik odamennek, odateszik magukat.

Nekem kész tervem van amit itt NEM írok le, nem azért mert szégyenlem stb, hanem mert nem kéne hogy a zsaruk kezébe kerüljön bármilyen info rólam vagy a tervről. Inkább vagyok óvatos mint könnyelmű már csak a saját érdekemből is. Csak magának Budaházynak vagy Toroczkainak vagyok hajlandó elmondani, SZEMÉLYESEN, négyszemközt, tanúk és hallgatózók nélkül.

Hát térjünk rá a blog címének magyarázatára.

Greenwichben megéheztünk és betértünk egy kávézóban ahol két pasi szolgált fel. Csak miután leültünk és már kezünkben volt a menü néztünk körül. Az ajtóban kint volt a homokosok zászlaja és a két hapiról is lerítt, hogy ők bizony nem a lányokat szeretik. A kaja amúgy jó volt, és rendesek voltak nagyon. Nem nagyon érintette őket érzékenyen, hogy egyikünk sem génhibás, mint ők.

Na most viszont befejezem, mert dolgom van ezen a szar laptopon ami szerncsére nem az enyém…

Zene: Apocalyptica - Path

Hát vége még egy korszaknak az életmeben. De örülök, hogy vége. És örülök, hogy időben vége lett. Visszagondolva rá, olyan hülyeség volt. És jó hogy most lett vége. Most, amikor még nem ártottunk egymásnak, nem fájt annyira, és az az érdekes, hogy pár napja már szerintem mindketten hidegek voltunk mint valami fém. Tec és én. Abszurd álom már az egész. Ma reggel viszont bezabáltam egy tábla csokit, hogy jobban érezzem magam, és ne legyen lelkiismeret furdalásom, amiért úgy tapadtam rá mint valami pióca. Utólag belegondolva tényleg kis pióca voltam. És igaza volt. Még ő kért bocsánatot, hogy megbántot. Pedig nem. Na jó nem éreztem túl jól magam, de azért jobb így. Én tartozom inkább bocsánatkéréssel, mint ő. És most már nem is akarom, hogy legyen valami. Mert tudom, hogy nem lesz. És nem is baj. Nem bánom.

Reggel viszont történt még valami, ami az egész napomat bearanyozza, ha úgy vesszük. Pont jókor jött… Jövő pénzteken suli után egyenesen megyek észara Roverrel meg a bátyámmal és anyámmal… HÚZOK LONDONBA!  Ma reggel mondta, hogy dekkol itthon még egy hetet, hogy vele mehessünk. Hú de jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! És az azt jelenti, hogy nem leszek ott az osztályéneklési versenyen, amit egy felől sajnálok, mert megint kimaradok valamiből, de mástrészt meg inkább London mit suli… És akkor veszek egy másik dorkót mert a mostani már kezd széjjel jönni…

Egyszerűen olyan boldog vagyok mint amikor bekerültem a CRNL-be. Sőt még annál is boldogabb ha úgy vesszük.

Na most viszont befejezem, mert nincs más amit leírhatnék:)

 Zene: Elliot Minor -Parallel Words

Hát megint álmodtam szépet. Az egész a pénteki koncerttel kezdődött ahol kék meg zöld lettem akaratomon kívül.

Ott volt két srác, egy szőke meg egy barna. A szőke aránylag rendben volt, a barnának rohadtnagy orra volt.

Na azt álmondtam, hogy egy házban vagyunk. Sokan. Ez a szőke is ott van, és tudom, hogy a rossz oldalról állt át hozzánk. A házban szellemekkel találkozunk, akik tö olyanok mint az élő embereke. Kezet lehet velük fogni stb. Éjszaka van és mikor előjönnek a szellemek azt kell nekik köszönni, hogy Jó Reggelt, pedig este van. Én mégis Jó Estét-et köszönök az egyiknek. Utána felmegyünk a tetőre, ahol van egy hatalmas osztályterem méretű  erkély. Ott állunk ketten a szőke gyerekkel, amikor megjelennek nagy fekete szárnyakon a gonosz srácok és leszállnak az erkélyre. Élükön áll a nagy orrú barna hajú pasi.

A szőke srác kezéből előerül egy rugós bicska és hadakozni kezd velük, én meg csak állok és nézek ki a fejemből. aztán hirtelen lelöki egyiket a másik után, azok meg leesnek és meghalnak. Ám egy társuk lent maradt és mikor lenézünk látjuk, hogy hívja a rendőrséget.

Én akkor kikaptam a rugós bicskát a szőke srác kezéből és felhajítottam a tetőre. Megkérdezte mért csináltam mire mondtam neki, hogy hogyha a fakabátok megtalálják nálunk akkor mind a ketten dutyiba kerülünk. Ezzel lementünk a házba, pont akkor értek oda a zsaruk. Én meg fosok épp, mondom is bátyámnak, hogy ha megtalálják a bicskát akkor tényleg nekem is annyi, mert már az én ujjlenyomatom is rajta van. Bátyám meg mondja nekem ne aggódjak olyan hülyék ezek, nem találnak semmit.

És ezzel vége. De ma rájöttem, illetve már tegnap este, hogy ebben benne van Tec, Tűzoltó és Yeti is.

Tec mert végig szerettem a szőke srácot és tudom, hogy Tecet szeretem, bármi legyen is. Tűzoltó mert aggódtam és érte már a multkori lámomban is aggódtam, és ott se volt jelen csak árnyaltan. Yeti meg a bicska képében. Neki van rugós bicskája, azt tudom, és egyszer multkor használta is elég keményen. Szóval a három srác aki körül forognak a gondolataim. Tec körül szinte állandóan, Tűzoltó körül néha amikor eszembe jut, hogy még mindig nem írt vissza iwiwen, Yeti körül meg amikor a bátyám elkezdi mondani, mi van vele.

Szóval megfejtettem a saját álmomat, bár elég hülyeség így is…

Amúgy nem nagyon volt semmi különös ma. Tegnap este viszont Anvil drága felhívott, ami ritka alkalom ám, mint az is, hogy sms-t küld. Tegnap mindkettő megtörtént, egy apróság miatt, de legalább hallottam a hangját. Jól esett.

Hát más most tényleg nem jut eszembe…

 Zene: Taking Back Sunday - Liar

Soha többé nem vacsorázom szotyit. Tegnap a levesem megbuggyant és ezért szotyolát kellett ennem. Más nem volt. Szóval ennyi. Közben remélem -Tec válaszol arra amit írtam neki, mert nagyon nagyon muszáj vele beszélnem. Függő vagyok, vagy inkább csak szerelmes, teljesen mindegy, a lényeg, hogy nem bírom ki már sokáig ha nem láthatom. Szóval alig várom az őszi szünetet, mert akkor tuti tudok vele találkozni.

Ma suliban nem volt semmi érdekes, kaptam egy 4-est tesiből amire rohadtul büszke vagyok… NA IRT TEC!!!

Szóval menza: szar volt az ebéd, valami lecsós virsli volt meg rizs… pfff. Gondoltam, ezt nem esszük meg. Vissza is vittem. De volt süti. Az jó volt.

Na többet nem írok. Nincs mit.

Zene: Three Days Grace - Just Like You

Akkora sor volt ma a menzán hogy inkább támentünk a McDonnaldsba kajálni. Evelin rábeszélt a tortillára, én meg gondoltam ártani nem árthat. Hát uzsgyi neki vettem egyet. SZAR VOLT! Tuti vagyok benne, hogy annak a húsnak semmi köze semmilyen állathoz meg a benne lévő paradicsom se látott soha egy gramm földet se. Szóval azért megettem, de így most nincs pénzem vacsorára. Elméletileg van valami leves a hűtőben, azt benyalom holnap meg veszek valamit a suli büfében reggel.

Holnapra smerni kell 1 kalandot az Odüsszeiából. Na a küklopszosat vágom, szóval csönd legyen. Azt olvastam el meg a lótuszevőket vagy kiket… ja meg ami előtte volt, de arra nem emlékszem.

Holnap matek is lesz meg még pár tárgy ami nem vészes úgyhogy hamar túl voltam a tanuláson. Jelenleg apámat várom, valamikor ide tolja magát, és akkor elkérvén tőle zsebpénzem holnap lesz pénzem kajára.

Na asszem ennyit a mai napról. Totál fáradt vagyok meg minden…

 Zene: Kowalsy meg a vega - …Hal a vízben…

Tegnap volt az első osztálykirándulásunk idén és az első ezzel az osztállyal. Nagyon jó volt. Én viszont végig szomorú voltam ez a féldepressziós állapot már nagyon az idegeimre megy. Mondja már meg valaki nekem mitől van ez?! Persze a tegnapi szomorúságomhoz az is hozzá tartozott, hogy rohadtul hiányzott Tec. De nem küldtwem neki sms-t. Nem azért mert nem volt elég pénz a kártyámon, hanem mert nem tudom miért. Igazság szerint utólag jutott eszembe, hogy küldhettem volna neki üzit.

MSN-en felvett valami rewee, halvány gőzöm nincs ki az, azt magyarázta. hogy HD-n talált meg és hogy tyű de érdekes embernek tart meg még az is elhangzott, hogy szeretne jobban megismerni engem. Hát gondoltam magamban, haverkodni mndig lehet.  Szal rábólintottam a dologra.

Éjszaka viszont sikerült Teccel álmodni, valami hatalmas hülyeséget. Szóval Tec volt valami buszsofőr, és az osztálytársaimmal voltam, meg az osztályfőnökömmel. De ott volt a volt fizika tanárom is, és azt biztosan tudom, hogy én álmomban is iszonyatosan bele voltam zúgva Tecbe, mármint a buszsofőrbe… valami ilyesmi volt. Meg hogy Tec félt valamitől és ezért tk rideg volt meg minden.

Hát akkor most bontogassuk a hülyeséget, csináljunk belőle okosat. Szóva Tecet szeretem álmomban is meg ébren is, ez teljesen világos. Tudom, hogy mitől fél, mivel nincs kibékülve ez is világos. Van egy buszsofőr haverom, a Frici érte meg aggódom mert már nem tudom mióta nem írt levelet, tehát ezért álmodtam azt, hogy Tec buszsofőr volt.  Azt is értem, hogy mit keresett ott a fizika tanárnő. Mostanában elég sokszor jutnak eszembe a Jókais tanárok, néha vissza is sírom őket, a fizika tanárnőre épp multkor gondoltam valami miatt biztos ezért álmodtam vele.  A többi már csak mellékvágány meg nem érdekes.

Tehát: Az álom lényege, hogy nagyon szeretem Tecet de az a tegnapi beszélgetésünk is rosszul sikerült és ezen dolgozott az agyam. Aggódom Friciért, mert nem ír. Visszas írom a régi fizika tanárnőt. Ennyi.

Hú tegnap sikerült a tesi tanárurat lefényképeznem a helyzet magaslatán. Szegény… egész nap azon a képen röhögtünk.

Voltam Mohácson, és annyira röhögtünk a szökőkútnál, hogy egy munkás ruciba öltözött srác bámult ránk, én meg: HELÓ!!!!! Szegény gyerek. nézett egy nagyon és visszaköszönt. Aztán még Mohács előtt elment mellettünk egy fáskocsi, aminek a hátulján ült egy srác annak meg integettem a buszból… visszaintegetett. Hatalmas baromságok, de akkor jól esett. Poén volt az osztálykirándulás, jó is volt, csak kár hogy rosszkor volt, épp a féldepressziós állapotomat érintette.

Na ennyi mára, uff!!!

Zene: Zico Chain - Anaemia

Kicsit volt csak unalmas a napom. Megint rámjött az a depresszió közeli állapot, ami igőnként kialakul, de nem kell vele foglalkozni. Általában hamar elmúlik. De ha mégsem akkor nagyobb a baj mint a szokásos. De nem probléma, valahogy megoldom. Igazából olyankor jön rám, ha egyedül vagyok vagy ha eszembe jutt egy több éves hülyeség. Itt egy konkrét hülyeségre gondolok. Hosszú lenne meg unalmas leírni. Még mindig csak szegény széttört szívem fáj, semmi más bajom nincs. Majd megoldódik, ha lesz valaki aki összeforrasztja. Vagy vesz egy másikat és berakja a régi helyére.  Én az olcsó megoldások híve vagyok… szóval veleki inkább csak szimplán tixózza össze és kész. Nem lesz azzal semmi probléma.

Amúgy ma tényleg nem volt semmi. Lassan átkeresztelhetem magam Romboló Ritává, vagy csak szimplán Angyallá. Az előbbit Adverb Adél (adverb = segédige) aggatta rám, az utóbbival Tec örvendeztetett meg, mai megint csak azt bizonyítja, hogy nem is származom én a pokol hetedik bugyrából, pedig én végig azt hittem. Nem baj… Bár ha elé rakjuk a Sötét jelzőt mindjárt stimmel.

Tegnap végre sikerült beszélnem Opeckyvel, ami nagyon jól esett.  Szegény nem tudta a saját msn címét meg jelszavát. Mivel a gyártó én voltam, szerencsére még emlékeztem rá…

Na mára ennyi igazán nem tudok mit írni.

Kezdetét veszi legújabb blogom. Először a blog.hu-n majd a blogger.com-on blogoltam. Egyik se jött be annyira, de legalább terem volt, hogy végre leírhassak mindent amit csak akarok.  De komolyan. Mindig az volt a problémám, hogy nem tetszett a sablon, HTML-ül meg nagyon nem tudok, szóval ki volt zárva minden ilyen lehetőség. Ez most tetszik.

Kezdjük hát a mai nappal, mi is történt velem. Hát előszöris írtam egy gyönyörű fizika dolgozatot. Igazán aranyos példákat választott a tanárnő, igaz az ő aranyos példái az osztály tagjai számára inkább voltak borzalmasak. Aztán óra végén kritizálni merészelte a füzetem borítóján lévő aprócska kis ákom-bákomokat amiket unalmamban itthon fabrikáltam alkoholos filccel. Azt mondta, sürgősen ragasszam le valamivel, vagy csináljak vele valamit. Mit csináljak! Én kreatív egyéniség vagyok. Mondjuk egy felől igaza van, mert tényleg mit keres ott a füzet borítóján egy elég nyomira sikerült gitár meg vigyorgó pofák sorozata.

Aztuán végigszenvedtünk egy földrajz órát Ööööööö tanárnővel. Állandóan azt mondja, hogy: ööööööööööö… Szóval az órái értelmesek. Egyik társunk 95 öööö-t számolt 5 perc leforgása alatt. Rekord…

Hát utána volt egy jó kis Dráma óránk is, ahol páros táncos csárdást kellett ropnunk. Mellékes volt, hogy a partneremnek végig a paockámat kelltt volna fognia, ehhez képest 5 perc alatt átcsusszant a hátamon és a csípőmön, a seggem tájékán landolt. Tudom, hogy jó seggem van, de azért ez már nem jött be.

Tesin Terminátor megint megizzasztott mindenkit, kivéve engem. Leblitzelem a tesi órát, azzal, hogy mondjuk védem a kosárpalánkot és csak akkor kezdek el ugrabugrálni mikor már közel az ellenség.

Spanyolon a csoport szeme fényei, a két C-s srác akik közül az egyikkel tavaly is egy suliba jártam nem csináltak házit, ezért aztán szünetben oda kellett adnom nekik a sajátomat, ami totál rossz volt. De legalább nem kaptak karót.  Jajj a legjobb az volt, hogy déli 12-kor le kellett vánszorognunk az udvarra és énekelnünk kellett pár népdalt, mert hogy zenei világnap van. Na mondom ez lesz életünk fénypontja. Főleg ha jövőre is kell…

Angolon nem történt az ég adta világon semmi… ültünk és figyeltünk és jelentkeztünk. A legjobb, az egészben, hogy rólam tdja a tanárnő, hogy jó vagyok ezért fel se szólít, kivéve akkor, ha senki nem tudja a választ rajtam kívül, vagy mindenki azt hiszi, hogy tudja és totál hülyeséget mondanak.

Kajáldában megint nem történt semmi jól megszokott 4 fős asztaltársaságunk ült le megint, Gábor, Peti, Thimi meg én. Ahogy ott szép kényelmesen falatozik a társaság egyszer csak elkezd rezegni valami a bal zsebemben. Nyúlok oda, hát SMS-t kaptam, Tectől aki egyenlőre még nem tudom milyen szerepet játszik az életemben. Illetve én tudom, csak ő nem tudja.

Ebég után lementünk csoportosan a könyvtárba utánanézni egy bizonyos Gilgames eposznak, ami a holnapi történelem órára Rudapitechus Hungaricus tanárúrnak elengedhetetlen. Szóval nagyon fontos.

Utána én haza mentem, Peti átsétált a koliba, Thimi nem tudom, Gábor meg tette a dolgát. Szóval kis társaságunk szétszéledt.

Dióhéjban ennyi volt a mai nap, még egy jó kis beszélgetés van hátra Teccel, más semmi.